Régi korok fehérneműi – szavak és kifejezések a fehérneműre
Korábban már írtunk érdekességeket a fehérnemű történetéről és azt is elmondtuk, hogyan befolyásolta a néptánc Magyarországon a bugyik elterjedését.
Korábbi blogbejegyzéseinkből tehát már sokan tudhatják, hogy a régi korok fehérneműi és az akkori fehérneműviselet kevéssé hasonlított a ma divatban lévő „zsebkendőméretű” – vagy néhány típus esetében annál is kevesebb anyagot tartalmazó – bugyikhoz és melltartókhoz. Ennek, akkor még, nem sok köze volt a divathoz, sokkal inkább a funkció és a kényelem volt az elsődleges szempont. Azt is fontos leszögezni, hogy az alsónemű viselete nem volt túl népszerű, általában negatív előítéletet társítottak hozzá. Elterjedése előtt a ledér nőket kényszerítették a fehérneműviselésre, később pedig az arisztokrácia jelképévé vált.
Ennek ellenére nagyon érdekes, hogy a fehérnemű kifejezésére milyen szavakat, kifejezéseket használtunk az idők során!
A régi korok fehérneműi első hallásra viccesek lehetnek. Mint az ágyékkötő és a bugyogó szó, ami talán nem tűnik túl izgalmasnak a témában, mivel a mai bugyi szó régebbi és nagyon hasonló formája. Azonban sokkal érdekesebb tény, hogy ezt a szavunkat nagy valószínűséggel a törököknek köszönhetjük, ugyanis a török, férfi, buggyos nadrágot nevezték például bő bugyogónak. A kis kakas gyémánt félkrajcárját pedig mindenki ismeri: „Eredj, te szolgáló, hozd ide azt a kis kakast, hadd tegyem ide a bő bugyogóm fenekébe.”
A bugyogóhoz hasonlított még a gatya, ami ugyanúgy nadrágszabású volt. A mostani alsógatyáknál azonban sokkal hosszabb fazonnal rendelkezett. Más kifejezések egy ettől eltérő kialakítású alsóruházatra utalnak, ezek a változatok hosszú ing formájúak voltak, amivel már el is árultuk a következő szót: ing, vagyis az ingalj! Vagy másik tájnyelvi változatokban; alsóing, hosszúing vagy üng.
A képek forrása: www.thelingerieaddict.com
Egyes kifejezések inkább a funkcióra vagy az anyagra utalnak
Ezeket a ruhadarabokat ma is az öltözetünk alá húzzuk fel, azonban számunkra már más jelentőséggel bír. Régen az emberek inkább a hidegtől védték magukat, nem a szemérmesség vagy éppen szexiség volt a fő szempont. Így mivel ez volt a legalsó réteg, amit a ruha alá vettek fel, egyszerűen, testi ruhának, alsónak, alsóruhának, alsószoknyának (jupon), alsóholminak, alsóruházatnak vagy alsóneműnek (ezt persze a mai napig is használjuk) neveztek. Ez a fajta fehérnemű legtöbbször vászonból készült, így anyagára és színére utalva vászonneműként, vászonruhaként, eltérő tájegységenként fehéröltőként vagy fehérruhaként emlegették őket. Az anyag színének köszönhetjük magát a fehérnemű kifejezésünket is.
Bár a neve nem utal rá, talán az egyik mai napig is köztudatban, köznyelvben maradt, alsótestet fedő női ruhaneműnk, a pendely is durva házi vászonból készült. A patyolat szavunk is magára az alapanyagra utal, azonban a patyolat nagyon finom, lágy szövésű, hófehér vászon, ami általában lenfonalból készült, így nem sokaknak volt elérhető. Ma már lassan a kombiné szó is feledésbe merül. Állítólag az 1800-as évek végére a fiatal lányok viselete olyan bonyolulttá vált, hogy bugyogónadrágot, alsószoknyát (akár többet is), illetve mellénykét is felvehettek a ruhájuk alá. Ezt a kényelmetlen és túl meleg szokást olvasztotta (kombinálta) végül egybe a kombiné.
A neglizséről pedig még szót sem ejtettünk! Ma már azok is kevesen vannak, akik pontosan meg tudják mondani, mi ennek a szónak a jelentése. A neglizsé, mint a régi korok fehérneműi közül az egyik legfontosabb ruharadab egy légies, gyakran átlátszó hálókabát vagy pongyola volt, amely illett a hálóruhához. Mégis sokan a hálóinget értik alatta.
Régen továbbá nem hordtak zoknit sem. A harisnya, a harisnyanadrág vagy a kapca volt az elterjedt viselet. A kapca nem más, mint egy rongydarab, amit az emberek a lábukra tekertek mielőtt felvették volna a csizmát.
Vannak olyan szavaink is, amiket manapság teljesen más értelemben használunk.
Ha meghalljuk a ruhanemű szót, talán annyira nem döbbenünk meg, hogy az egykor az alsóneműre utalhatott. Másabb lehet a helyzet a váltó vagy változó szavunk esetében. További példa a cula kifejezés, ami szintén nem jelentett mást, mint ringy-rongy/szennyes fehérneműt. Legérdekesebb lehet a hölgyek számára a ma is közszájon forgó, illatszerekre, szépítő eszközökre használt kedvelt kifejezésünk; a pipere. Ez is csinos, finom, ruha alatt vagy alváshoz használt ruhadarab volt.
