Tudtad-e, hogy a magyar néptánc hatással volt a bugyi elterjedésére?

Korábban írtunk már néhány érdekességet a fehérneműk történetéről, és arról, hogy a különböző korokban hogyan, kik és milyen módon viseltek fehérneműt.

Ma már talán nagyon is érdekesnek találjuk, hogy a XVIII. századi Franciaországban rendeletben írták elő a bugyi viselését. De csak a táncosnők és az örömlányok számára. A francia nők nem lelkesedett ezért a ruhadarabért, mert erkölcstelennek és a feslettség szimbólumának tartották, ugyanis kilógott a szoknya alól. Ahol viszont jóval hidegebb volt (Hollandia, Anglia) ott a fiatal lányok és gyerekek mint egyfajta tornadresszt hordták. Az 1910-es évek úri hölgyei az egyre terjedő kerékpározás, korcsolyázás és teniszezés hatására összevarrták a bugyin lévő nyílást, ezzel egyre népszerűbb lett az alsóing és nadrág összedolgozásával kialakított ingnadrág viselete.

Sokáig a fehérnemű témája intim dolog volt, ezért az sem volt egyértelmű, hogy ki hol és hogyan szerzi be. Mivel Magyarországon sem volt elterjedt a bugyi viselése nem csoda, hogy a képen látható rimóci Gyöngyösbokréta csoport tagjai bugyi nélkül ropták a táncot. A XX. század közepén, a II. világháborúig működött Paulini Béla vezette mozgalomban olyan vidéki tánccsoportok táncoltak Budapesten, Szent István hetében, akik még nem hordtak bugyit. A rimóciak 1931 és ’44 között táncoltak a mozgalom keretei között Budapesten, a Városi Színházban. A fotó története szerint 1938-ban külföldiek fotózták őket és aki az első 5 sorban ült az mindent takarás nélkül láthatott. A táncmozgalom hatással volt a magyarországi bugyik elterjedésére, mert Paulini előírta a bugyik viselését a színházi szabályok miatt.

Bár Magyarországon a sok népviselet miatt sokféle alsóneműt kezdtek el hordani, a bugyi viselése a két világháború között még Budapesten sem volt általános a kevésbé előkelők között. A változást csak az 1950-es évek, a divatot pedig a 60-as, 70-es évek hozták el.