Köntös, a sokoldalú fehérnemű

A köntös története régre nyúlik vissza az öltözködés történetében. Kezdetben a legtöbb viselt ruhadarab neve egyszerűen csak köntös volt. Ma már azonban csak egyfajta ruhadarabot ért alatta mindenki.

Az ember letelepedésével, a munkamegosztás kiterjedésével, valamint a felesleg mind nagyobb felhalmozásával lehetségessé vált, hogy a használati tárgyak gyökeresen átalakuljanak. Ekkor már az ember szívesen díszítette és tetszőlegesen formálta, variálta a ruházatát. A stílus természetesen továbbra is a használhatóság és az uralkodó éghajlat függvénye maradt, ugyanakkor kezdett kifejeződni a rang és az osztálybeli különbség is. Ez utóbbiak egyenesen vezettek oda, hogy ma már egymás mellett léteznek különféle stílusú és kategóriájú ruhafajták.

Az ókori Görögországban a lovasok és katonák kedvelt köpenyszerű gyapjúból készült viselete volt a khlamüsz. Ezt a köntöst bal vállra vetették, s a jobb váll felett csatolták össze, így a jobb kar szabadon maradt, és könnyebb volt a mozgás harc esetén. Mivel az ókori rómaik öltözködésén érződött a hellén hatás, ők is a viseletük közé iktatták a köntöst. Ami a gazdagabb polgárok mindennapi viseletévé vált. Érdekesség, hogy a nők előszeretettel hordtak tunikát, amelyet két köntösrészből varrtak össze.

A köntös fogalma ekkortájt kapta azt a jelentését, hogy egy könnyen felvehető, közvetlenül a testtel érintkező ruhadarab.

Ma, ha a köntösre gondolunk, legtöbbünknek a fürdést követő szárítkozás után, magunkra kapott, derék tájon megköthető, kényelmes öltözet jut az eszébe. Ez nem is csoda, hiszen a legtöbb embernél ebben ki is merül a funkciója. Nem megyünk benne munkahelyre, se a gyerekért az oviba, sőt bolondballagáson sem humoros már ebben feszíteni. Néhány kivétel talán az uszodai sportok és a kórház, de a cél ott sem a láttatás, hanem az ápol és eltakar funkció biztosítása, illetve a harc a megfázás ellen. Ennek ellenére csoportosíthatjuk a köntösöket háromféleképpen.

Első csoportba tartoznak a hétköznapi, fürdőköntösök, amelyek a tisztálkodás utáni viseletünket adják az otthonunkban. Ezekből egyaránt léteznek rövid és hosszú fazonú darabok is. Közös jellemzőjük, hogy jó nedvszívóképességekkel rendelkeznek, valamint vastagabb, de általában puha frottír anyagból készülnek. Bár a fazon csak az utóbbi években kezdett el változatosabb formákat ölteni, a köntösök eddig is kaphatóak voltak sokféle színben és díszítéssel. Tipikusan ilyen fürdőköntösnek mondhatóak a következő darabok.

A következő típust hazánkban viszonylag kevesen ismerik. Inkább a tengerentúlon jellemző, hogy a köntös otthoni ruhaként funkcionál és gyakran veszik fel pizsamára, vagyis tulajdonképpen bármilyen alvós szettre, ha éppen ajtót kell nyitni valakinek. Ez a fajta kihasználtság gyorsan a populáris kultúra része lett, elég csak felidézni pár playboyt, ahogyan karosszékükben ülve, köntösükben pöfékelnek. Ebben az esetben a fazon vékonyabb és könnyedebb, az anyaga pedig könnyű pamut és selyem.

A harmadik csoportot a manapság legdivatosabbnak számító, női köntösök alkotják. Népszerűségük egyáltalán nem csoda, hiszen remek kiegészítői a fehérneműknek és kiválóan emelik ki a hölgyek alakját. Ez a legváltozatosabb köntösöket felvonultató csoport. A hossznak, a díszítésnek, esetleg a szegély eltérő színének csak az egyéni igény, az aktuális trend és a stílus szab határt. Anyagában itt is a könnyű és vékony alapanyagok dominálnak, jellemző a selyem, szatén, elasztán és poliészter.

Ezek után valószínűleg mindenki fejében megfordult, hogy szívesen beszerezne egy köntöst, illetve ha már rendelkezik egyel, akkor valamelyiket a másik csoportból. Ugyanis senki sem tilthatja meg, hogy otthon is csinosak legyünk és kényelmesen érezzük magunkat!