A harisnyatartó régen és most

Úgy tűnik, a harisnyatartók varázsa múlhatatlan. Ugyanis, a tapasztalatok szerint, egyre nő a népszerűsége ennek a fehérneműkiegészítőnek.

Bár az emberiség a kezdetek óta használ valamilyen lábat védő ruhadarabot, a mából ismert harisnya ehhez képest ,,csak” hétszáz éves. Továbbá a férfiak számára készült. A reneszánsztól kezdve a harisnyák alárendelődtek a divatnak és aszerint változtak színben és anyagban. A divatok követése, valamint az egzotikusnak számító alapanyagok felhasználása miatt csak kevesek kiváltsága lehetett.

Ezt a gátat rombolta le az ipari forradalom, amikor a nehéz és hosszadalmas kézi szövést felváltotta a gépi. A harisnya, főleg a pamutból készült darabok széles körben elterjedtek. A férfiak ekkor leváltották a harisnyát zoknira és nadrágra, ezáltal nem maradt akadálya annak, hogy a harisnya igazi női ruhadarab lehessen. Természetesen ismét kialakult a különbség az olcsó és tömeggyártott, illetve értékesebb darabok között. Egyvalamiben azonban ezek mind megegyeztek: minden harisnya combközépig ért.

Itt került a képbe a harisnyatartó!

Ami mára úgy tűnhetne, hogy funkcióját veszítve örökre eltűnik. Hiszen a harisnyatartó komoly funkcióval bír. Rögzíti a harisnyát a nők lábán, hogy az le ne csúszhasson. Tette ezt születésétől, vagyis a XIX. század második felétől egészen a következő évszázad hatvanas éveiig. Ekkor a modern harisnya egy szilikonpántos megoldás miatt erre többé már nem szorult rá.

Eredeti funkcióját elvesztette, majd felbukkant a szexi fehérneműk berkeiben. Mivel ezeknek a ruhadaraboknak a viselése többé nem praktikusságot szolgálta, hanem erotikus varázsukat erősítette. Már a XX. század első évtizedeiben láthatóak képek énekesekről, híres táncosokról, pin-up girl-ökről, akik hordtak harisnyakötőt! Az idő múlásával egyre inkább szaporodtak az erotikus tartalmú magazinok és felvételek, amelyekben tudatosan hangsúlyozták a hölgyek bájait ezekben a fehérneműkben és harisnyatartókban.

Pár évtizeddel később az alapanyag nejlon, illetve lycra lett, ami méginkább megkönnyítette a tömeggyártást. A fejlődés azonban nem kerülhette ki a formát és a fazont. Az 1960-as évektől már nem csak combközépig értek a harisnyák, hanem kiterjedtek a lábfejektől egészen a csípőig. Ezután már nem volt szükség harisnyatartókra, se kötőkre, se fixekre.

A harisnyatartó életben tartói a hagyományos esküvői szertartások. A menyasszonyi öltözék egyszerűen igényelte/igényli ezt a kelléket. Nem is csoda, hogy babonák kezdtek terjengeni róla. Vannak helyek, ahol a csokor mellett ezt is eldobják, azzal a különbséggel, hogy ebben az esetben a férfiak versengenek érte. A szerencse és a harisnyakötő  ilyen irányú kapcsolatának további változatai is élnek mind vidéken, mind városban.

A klasszikus házassági ceremóniát leszámítva, a stílusos fehérnemű kiegészítő az erotika és a nőiség birodalmába húzódott vissza.

Ezt a tendenciát az is felerősítette, hogy az 1960-as évek közepétől elterjedt a miniszoknya, így a tartó kilátszott, ami nagy illetlenségnek számított akkoriban, a szexuális forradalom előtt. Akik megalkudtak, azok áttértek a harisnyanadrágra és elhagyták a harisnyatartót örökre. Akik viszont felismerték, hogy a pasik bomlanak érte, ezentúl csak azt hordták. Persze jóval diszkrétebben, a kor elvárásainak megfelelően. A titokzatosság ráerősített az intimitásra és tovább növelte a harisnyatartók szexi pozícióját a fehérneműk birodalmában.

A további részletezés felesleges, mert ezt látni kell! Vagyis legelőször felpróbálni! A Bonatti márkaboltjaiban és webshopjában minden megvan, ami kellhet: gyönyörű színek, szexi csipke és többféle fazon.

Egyből szembe fog tűnni, hogy bár a harisnya is számít, a tekintet a kötőre és a popsira vándorol. A férfiak szerint még jobb, ha ajándékként vesszük fel a párunknak, aki garantáltan hanyatt esik a gondoskodás eme legfelsőbb fokától!